Sibumi » TREVANIAN -

Sibumi

Kosár tartalma ››

Fülszöveg:

TREVANIAN a Sibumi szerzőjének számos álneve közül csak az egyik. Évtizedeken át nem is fedte fel kilétét, nem adott élőszóban interjút, nem dedikált soha, így többen is megpróbálták elorozni írói sikerét.
Valódi, csak szakmai munkáiban használt nevén dr. Rodney William Whitaker (1931-2005) az USA New York államában született. Film- és médiatudományból doktorált, tanított egy nebraskai egyetemen, írt drámákat, dolgozott rendezőként és színészként is, mielőtt regényekkel és novellákkal jelentkezett.
Életének nagyobb részét Angliában és Francia-baszkföldön töltötte. Délnyugat-Angliában hunyt el.
Könyvei filmre kívánkozóan olvasmányosak, tele pergő párbeszédekkel, hegymászókalandokkal és vakmerő barlangtúrákkal. Egy klasszikus műveltségű és gondolkodású író választékos nyelvén szövi a cselekmény fonalait, a stílus lendületessége magával sodorja az olvasót, akinek szeme előtt a részletes környezetleírások nyomán borotvaéles pillanatképek sorjáznak.

Nicholai Hel után világszerte folyik a hajsza.
Sanghajban született az első világháború káoszát követő években, orosz arisztokrata anya és egy német apa gyermekeként, majd egy japán go-mester fogadta pártfogásába. Japán meghódítását túlélve a világ egyik legjobb szeretőjeként és legügyesebb – egyben legkeresettebb – bérgyilkosaként lép ismét színre. Lángész, misztikus, nyelvzseni, a kultúra elkötelezett szószólója és védnöke… Elszántan pallérozza lelkét és szellemét, edzi akaraterejét és önfegyelmét, hogy elérje a könnyed tökélynek azt az állapotát, amelyet a japánok sibuminak neveznek.
Mostanra magányos hegyi kastélyába vonult vissza pazar ágyasával. Akarata ellenére mégis visszakerül a terrorizmus világába, amikor egy gyönyörű ismeretlen kopogtat az ajtaján, hogy a segítségét kérje. Rövidesen kiderül, hogy Helt az Anyavállalatnak nevezett nemzetközi mamut-kémszervezet üldözi. A frontvonalak világosak: az egyik oldalon a könyörtelen hatalom és a korrupció, a másikon pedig… a sibumi.

„Az egyenlőségről alkotott idegesítő nézeteik nem is dühítették annyira Nicholait, mint kulturális téveszméik. Az amerikaiak összekeverték az életszínvonalat az életminőséggel, az esélyegyenlőséget az intézményesített középszerűséggel, a bátorságot a merészséggel, a macsóizmust a férfiassággal, a felszabadítást a szabadsággal, a bőbeszédűséget a világos beszéddel, a szórakozást az élvezettel. Röviden az olyanokra jellemző téveszmékkel rendelkeztek, akik úgy képzelik, hogy a jog egyenlőséget biztosít mindenkinek, nem csupán azoknak, akik egyenlők.”