Eredeti cím: The Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde
Fordította: Benedek Marcell
Kategória: Illusztrált Klasszikusok,
Terjedelem: 112 oldal
Ár: 1990 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-216-9
Kiadás éve: 2011
Fülszöveg:
„Egyszerre csak két alakot láttam meg: az egyik egy kis ember volt, aki gyors léptekkel haladt kelet felé; a másik egy körülbelül nyolc-tíz esztendős lányka, aki lélekszakadva futott végig egy keresztutcán. Nos, ez a kettő, elég természetes módon, egymásnak szaladt a sarkon, és itt következik történetem irtóztató része, mert a férfi nyugodtan keresztültaposott a gyermek testén, és ott hagyta sírva-ríva az utca kövén. Elmondva talán semmiség, de látványnak pokoli volt. Nem is emberhez hasonlított az a férfi: olyan volt, mint valami pusztító démon. Felkiáltottam, utánaeredtem, nyakon csíptem azt az urat, és visszavittem a síró gyermekhez, aki körül már valóságos csoportosulás támadt. Egészen nyugodt volt, nem ellenkezett, de olyan csúnya pillantást vetett rám, hogy kirázott tőle a hideg.”
Az először 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete – a három évvel korábban publikált ifjúsági kalandregény, A kincses sziget mellett – Robert Louis Stevenson (1850–1894) legismertebb műve. Az önmagán kísérletező orvosról és az általa létrehozott második – gonosz – énjéről szóló rémtörténet azon túl, hogy rendkívül izgalmas olvasmány, nagyon fontos és érdekes kérdéseket is felvet az orvosok – vagy általánosabban a tudósok és feltalálók – felelősségével, illetve az ember kettős természetével kapcsolatban. Stevenson e kisregénye igazi csemege azok számára, akik többre vágynak a ma oly divatos – gyakran rémesen bugyuta – horrortörténeteknél.
Szerb Antal A világirodalom történetében a következőképpen méltatja a szerzőt: „Aki megőriz magában annyi fiatalságot, hogy felnőtt korában is szívesen olvassa Jókai regényeit, annak Stevenson is nagyon kedves marad.”
„A gyilkos már régen megugrott, de áldozata ott hevert az út közepén, hihetetlenül összezúzva. A bot, mellyel a tettet elkövették, kettétört ez őrült kegyetlenség erejétől, pedig ritka, igen szívós és nehéz fából készült; egyik fele a csatornába gurult, a másikat, kétségtelenül, magával vitte a gyilkos. Az áldozatnál erszényt és aranyórát találtak, de névjegyet, írást nem, mindössze egy lepecsételt és felbélyegzett borítékot, amit valószínűleg éppen fel akart adni, s Utterson ügyvéd neve és címe volt rajta.
Ezt másnap reggel elvitték az ügyvédnek, még mielőtt felkelt volna. Mihelyt meglátta, és elmondták neki a körülményeket, ünnepélyes arcot vágott.
– Nem mondhatok semmit, míg nem látom a tetemet – mondta.”
újdonságok 
főoldal 
