„A Földdel kapcsolatban az volt a legfurább, hogy mindent láttunk, amikor lenéztünk. Amellett, hogy ott az előre sejthető »hangyák a felhőkarcolóból« perspektíva tárult elénk, a világ minden szegletében lelkek szálltak föl a testekből.
[…] Mint amikor csészéről csészére jár a víz, úgy töltögettük egymásba bánatunkat. Valahányszor elmondtam a történetemet, egy kicsit, egy apró fájdalomcseppet mindig elveszítettem belőle. Akkor ébredtem rá, hogy el akarom mondani a családom történetét. Mert a borzalom a Földön kézzelfogható és mindennapos. Olyan, mint a virág vagy mint a nap: visszafoghatatlan.”
Alice Sebold könyve az amerikai megjelenést követően – 2002-ben – rácáfolt mindazokra, akik a szépirodalom iránti érdeklődés hanyatlásától tartottak: nemcsak a horror és a krimi műfajának nagyágyúit utasította maga mögé az eladási listákon, hanem még a felülmúlhatatlannak hitt Potter-gyároson is túltett. Az írónő első regényét egy fájdalmas diákkori trauma ihlette, a történet annak áttételes, művészi feldolgozása.
Kegyetlen tragédia robbantja széjjel a Salmon család békés életét. Az ezt követő gyász és zavarodottság szétzilálja a családtagok és barátok közötti megállapodott viszonyokat, felkavarja a kisvárosi közösség életét. Nyomozás, pletykák, gyanakvás. Az események krónikáját az teszi páratlanul magával ragadóvá, hogy a következményekről a tizennégy éves Susie Salmon a mennyországból számol be. Onnan követi nyomon, miként reagálnak a rokonok, ismerősök a borzalmas megrázkódtatásra, merre kanyarodik életük, hogyan alakul kapcsolataik, konfliktusaik szövevénye a veszteség hatására.
A Komfortos mennyország az új évezred legnagyobb amerikai irodalmi bestsellere. Óriási sikerének egyik titka – a megrázó tartalom ellenére is hipnotikus erejű szöveg mellett – talán éppen a merőben szokatlan elbeszélői mód. A szerelmi szálakkal többszörösen átszőtt, érzelemgazdag regényben szerencsés arányban keverednek egy erőteljes családi dráma és egy izgalmas krimi elemei. A mű elsősorban annak megrendítő és felkavaró bizonysága, hogy a megtorlásnál összehasonlíthatatlanul fontosabb az életben a megbocsátás és a szeretet.
„Az elveszett gyermeki ártatlanság lenyűgöző hangú, felkavaró, mégis varázslatos elégiája, mely végül felemelő történetté nemesül.”