„Másfél éves munkaszolgálatomat úgy tekinthetem, hogy Kőszegről Uzsokra érve bátran rohantam a szovjet hadsereg elől egészen Bécsig. A szovjet hadseregnek csupán az volt a dolga, hogy kövessen engem, és meg se álljon Bécsig, onnan Berlinig már mások vették át a vezetést. Látnivaló, hogy mind Horthy, mind Sztálin igényt tartott szolgálataimra, nehezen boldogultak volna nélkülem. A szovjetekre nem voltam teljesen veszélytelen. A társaimmal készített tankcsapdán az orosz tankok másodpercek alatt áthatoltak, de a röhögés jelentősen csökkenthette harci lendületüket, mert akadályainkat nehezen lehetett komolyan venni.”
„Akkori feleségem egy hajnalban sírva jött haza, hogy miattam leleplezték.
– Hát ez meg hogy történt? – kérdeztem.
– Addig faggattak a taggyűlésen, míg ki nem derítették, hogy te Bécsben szabadultál fel!
Meghökkentem.
– Tényleg Bécsben szabadultam fel, de én ott nem találkoztam az imperializmussal, meg aztán mi akkor még nem ismertük egymást!
– Nem számított, csak azt mondták, hogy te Bécsben voltál, én erről eddig nem beszéltem, ez már magában is gyanús, és így fészkeli be magát az ellenség a Pártba.
Feleségem bőgött, én pedig nem tudtam, hogy mérgelődjek vagy nevessek. Az utóbbihoz nem volt kedvem.
– Az sem mindegy – szipogta a feleségem –, hogy az FM személyzeti osztályán dolgozom. Ezek már holnap felhívják a Közlekedési Minisztérium személyzeti osztályát.
Felgyulladt bennem a remény.
– El kell válnod tőlem, így makulátlan maradhatsz!” |
újdonságok 
főoldal 
Kosár tartalma ››