|
„Amit itt elbeszélek, nem egyéb, mint a következő két évszázad története. Azt írom le, ami jön, ami nem érkezhet másként: a nihilizmus térhódítását. Ez a történet már most elmondható, mert itt maga a szükségszerűség munkál. Ez a jövő szól hozzánk már százezernyi jelben, ez a sors hallatja mindenütt szavát; már minden fül a jövő e zenéje felé fordul. Egész európai kultúránk már évtizedről évtizedre gyötrelmes, fokozódó feszültséggel tart egy katasztrófa felé. Nyugtalanul, lebírhatatlanul és rohamosan. Akár egy folyam, amely véget akar érni, már nem akar emlékezni, mert retteg az emlékezéstől.
– Aki viszont itt szót kér, az – éppen ellenkezőleg – mást sem tett eleddig, csak emlékezett, gondolkodott: mint filozófus és ösztönös remete, aki előnyét a félrehúzódásban, a kívülállásban, a türelemben, a habozásban, a lemaradásban találta meg; mérlegelő-kísérletező szellemként, aki egyszer már eltévedt a jövő minden útvesztőjében; madárjós szellemként, amely elbeszélés közben visszapillant, arra, ami jön; Európa első tökéletes nihilistájaként, aki a nihilizmust önmagában már teljességgel végigélte – aki ezt maga mögött, maga alatt, magán kívül tudja...” |
újdonságok 
főoldal 
Kosár tartalma ››