|
„Megismerő apparátusunk teljesítménye (…) annak felel meg, amit zsákmányának lényéről egy nyers és primitív fóka- vagy bálnavadász tud, azaz mindössze annyit, amennyi érdekei szempontjából gyakorlatilag fontos. Ez a kevés azonban, amelyet érzékszerveink szervezettsége és idegrendszerünk tudnunk enged, eónok óta tartó próba során bizonyosodott be. Hihetünk benne – ameddig terjed! Teljesen magától értetődő módon fel kell ugyanis tételeznünk, hogy a magánvalónak még nagyon sok oldala van, amely számunkra, barbár fókavadászok számára – hiszen voltaképpen ilyenek vagyunk – nem létfontosságú. Nincsen »szervünk« a számukra, mert fajfejlődésünk nem kényszerült rá, hogy alkalmazkodjék hozzájuk. Sok-sok hullámhosszon, amelyre vevőkészülékünk nincsen ráhangolva, magától értetődő módon süketek vagyunk, és nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hány ilyen hullámhossz létezik.” |