Parancsot adtam, hozzák az istállóból a lovamat. A szolga nem értett meg. Magam mentem az istállóba, nyergeltem lovam, felpattantam rá. A távolból trombitaszót hallottam, kérdeztem a szolgát, mit jelentsen ez. Mit sem tudott, mit sem hallott. A kapunál megállított, azt kérdezte:
– Hová lovagolsz, uram?
– Nem tudom – válaszoltam –, csak innen el, csak innen el. Mindegyre innen el, így érhetem el csak a célomat.
– Hát ismered célod? – kérdezte ő.
– Igen – feleltem én –, hiszen mondtam, „innen el”, ez a célom.
– Nincs veled elemózsia sem – mondta.
– Nincs rá szükségem – mondtam –, olyan hosszú az út, úgyis éhen kell halnom, ha közben mit sem kapok. Elemózsiám meg nem menthetne. Szerencsére ez valóban irdatlan utazás. |
újdonságok 
főoldal 
Kosár tartalma ››