HUXLEY, Aldous

„A megvilágosodás nem más, mint mindig tudatában lenni a maga másságában létező totális valóságnak – tudatában lenni, de közben olyan állapotban maradni, hogy fizikai valónkban létezhessünk, emberként gondolkodhassunk és érezhessünk, szükség esetén bármikor visszatérhessünk a zord és komor logikához. A célunk annak felfedezése, hogy mindig ott voltunk, ahol lennünk kellett. Sajnos felettébb megnehezítjük a saját dolgunkat. Ugyanakkor azonban futólagos, részleges felismerések formájában mindig részesülünk az isteni kegyben. Egy realisztikusabb, kevésbé kizárólagosan a verbalitásra épülő oktatási rendszer működése esetén minden Angyal (a szót a blake-i értelemben használom) lehetőséget kapna arra, ösztönöznék, sőt szükség esetén kényszerítenék, hogy elszakadjon addigi valóságától, hogy időnként keresztüllépjen valamilyen vegyi Kapun, és a Falon áthatolva bejusson a transzcendentális élmények világába, és nemcsak hogy ösztönöznék, hanem szükség esetén akár rá is kényszerítenék erre”