HESSE, Hermann

„A pusztai farkas is sejti, hogy az »ember« nem kész teremtmény, hanem a Szellem kihívása, távoli, áhított és rettegett lehetőség, és hogy a hozzá vezető utat csak apró lépésenként, iszonyatos gyötrelmek és révületek árán éppen az a kevés magányos ember járhatja meg, akinek ma bitót ácsolnak és holnap emlékművet emelnek. Amit azonban ő a »farkassal« szemben »embernek« hív magában, az nem más, mint a polgári konvenció középszerű »embere«. Az igazi emberhez, a halhatatlanokhoz vezető utat megsejtheti ugyan Harry, néha tehet is rajta egy-egy rövid, bizonytalan lépést, ám ezért súlyos szenvedésekkel, fájdalmas magánnyal fizet. Lelke legmélyén viszont mégis visszariad a legnagyobb kihívástól, az igazi, Szellem sugallta emberré válástól és a halhatatlansághoz vezető egyetlen, keskeny ösvénytől. Harry érzése nem csal, ez az út még több szenvedést, kitaszítottságot, terhes, végső lemondást követel, s talán a bitót sem kerülheti el, és hiába csábítja az út végén a halhatatlanság, nem kész e kínokat elszenvedni és halálnak halálával halni.”