Jaroslav Haąek (1882–1923) szórakoztató elbeszéléseiből, karcolataiból nyújt válogatást a kötet. A könnyed hangvételű írások pellengérre állítják a porosz katonatisztet, a cseh rendőrt és a hivatalokat. A groteszk látásmód következtében nevetségessé válnak a szerelmesek, az újságírók, a tanárok és az iskolások. A haąeki humor azonban nem kíméli a magyarországi viszonyokat, a romániai társadalmat és az amerikai emberi kapcsolatokat sem.
„Bizonyára hallottak arról, hogy a város határában lévő krumpliföldön találtak egy koffert, amelyből egy földarabolt hulla került elő. A bőrönd három hétig hevert a mezőn. A csendőr hatvanszor sétált el mellette, mire végre jelentette, és a kihallgatáson azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy azt várta, nem jön-e érte valaki: – A krumpliföldön elhajított koffert teljesen hétköznapi dolognak tartottam, amely, hogy úgy mondjam, mindennapos eset. Észre sem vettem volna a bőröndöt, de a förtelmes szag, amely a bőröndből áradt, figyelmessé tett rá. Azon a nézeten voltam, hogy a kofferban egy tehéntetem rejlik, amelyet valaki azért gyömöszölt bele, hogy ne kelljen elásatnia a sintérrel. Három hétig jártam-keltem tehát a koffer mellett, és vártam, nem jön-e a tehén gazdája megnézni, mi történt vele. Amikor nem jött, elvitettem a koffert a csendőrállomásra, ahol a tehén helyett egy tetemet találtunk benne.”