Cartaphilus üzenőfal

„A környék egyetlen fogadója, a Koronás Tapír igazán takaros helynek tűnt. Az egyik sarokban férfiak tüsténkedtek egy parázzsal teli kővályúszerűség körül, és egyikük jókora kalapácsütéseket mért egy patkó alakú, vöröslő vasdarabra. Ami még különösebb: mellettük egy ló várt a sorára, nyakában durva vászonból szőtt abrakos zsákkal, behajlított bal hátsó lábbal, erős fogaival a sorsán rágódva. Kénytelenek voltak belátni a nyilvánvaló igazságot: a fogadó átellenben leledzik.” (A kék liba)

„Hirtelen felbukkant előttük egy ígéretesen kövér, nekik háttal álló, magasba emelt püspökfalatját billegető bóbitás tyúk. Az Őrnagy alattomban rálépett a gázpedálra, de kiszemelt áldozata váratlanul hátranézett, és kihívón rá meredt. Az Őrnagy, mintegy megbabonázva, mindazonáltal rezzenéstelen arccal, hanyag mozdulattal – és kilencven fokkal – elfordította a kormányt; csak az éppen arra járó helyi postás segítségével sikerült kiszabadítaniuk az autót a százéves tölgy lombjai alól, amely az Őrnagy remek reflexeinek köszönhetően rájuk dőlt.” (A déli hadjárat)

„A tábornok sietősen lépkedett, szolgálatból igyekezett hazafelé, hogy befalja betűtésztás levesét. Mint minden este, most is harmadannyi idő alatt rakja majd ki a nevét a tányér szélére, mint a fogoly, majd ez utóbbi dühös pillantásaitól kísérve bekebelezi mindkét adag levest. A rabnak esélye sem volt: Joseph Ulrich Saxakrammerigothensburgnak hívták, míg a tábornokot Polnak.” (Kínos ügy)