Cartaphilus üzenőfal

Takács M. Józseffel, a Cartaphilus Kiadó főszerkesztőjével beszélgettünk a kiadó múltjáról, jelenéről és jövőjéről, és karácsonyi könyveinek kínálatáról.
litera.hu, 2008. december 9.

– A Cartaphilus Kiadó megalapításától kezdve ad ki értékes szépirodalmat, mégis elsősorban komoly könnyűzenei könyveinek az oldaláról ismert inkább. Irányítsuk tehát a figyelmet, visszamenőlegesen is, a szépirodalmi karakterére!

– Valóban a rock és a jazz meghatározó személyiségeit, illetve együtteseit bemutató zenei sorozat kiadónk legismertebb és legnagyobb vállalkozása, hiszen a „Legendák élve vagy halva” széria már a 28. kötetnél tart, emellett azonban 11 szerzői életműsorozatot is fel tudunk mutatni. Ezek közül az Orwell-sorozat már teljessé vált (9 kötet), a többi pedig évről évre új kötetekkel gyarapodik. A beatkorszak irodalma különösen becses számunkra, ezért adjuk ki Jack Kerouac műveit. A modern klasszikusok közül Aldous Huxley, Anthony Burgess, Hermann Hesse és Boris Vian életműsorozatát kínáljuk olvasóinknak, a kicsit korábbi korszakokból pedig E.T.A. Hoffmann és Jaroslav Hašek írásait. A kortárs irodalmat Charles Bukowski, Robert Fulghum és – a sajnos éppen néhány hete elhunyt – William Wharton képviseli. Hasonlóan fontos „FilmRegények” című sorozatunk, amelyben kortárs és klasszikus szerzők egyaránt szerepelnek.

– A kiadó az Alexandra portfolió része; ez a tény milyen befolyással van a működésetekre?

Nyilvánvalóan kedvező körülmény számunkra, hogy egy saját terjesztőhálózattal rendelkező cégcsoporthoz tartozunk, hiszen a könyvek értékesítésének gondját az Alexandra javarészt leveszi a vállunkról, de megjegyzem, igen biztatóan alakul a néhány hónapja megújult honlapunkon új szolgáltatásként bevezetett (kedvezményes) internetes könyvrendelés statisztikája is. A mostani általános recesszió ellenére is biztos financiális és infrastrukturális háttér szintén nagyon fontos. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy a Cartaphilus Kiadó minimális alkalmazotti gárdával és szinte nulla bürokráciával – vagyis gazdasági értelemben igen takarékosan és racionálisan – működik, a kiadandó könyvek kiválasztásában pedig teljes autonómiát élvez.

– Két éve dolgozol a kiadónak, egy éve szerkeszted a Boris Vian-sorozatot, egy hónapja vagy főszerkesztő. Milyen elképzelésekkel érkeztél, mit valósítottál meg eddig belőlük?

– Amikor megbíztak a korábban szinte nem is létező „francia szekció” irányításával, értelemszerűen azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a kiadó kínálatában a francia nyelvű irodalmat felzárkóztassam az angol-amerikai, illetve német irodalom mellé. E tekintetben különösen fontos volt (és lesz) az immár az ötödik kötetnél tartó Boris Vian-életműsorozat, amely – hála az olvasóknak – igen sikeresnek bizonyult. Részben bizonyára azért, mert e sorozatban csakis javított, újraszerkesztett, esetenként újrafordított köteteket, illetve magyarul még soha meg nem jelent Vian-műveket publikálunk.
Újdonsült főszerkesztőként – természetesen – szeretném tovább erősíteni a „francia irodalmi vonalat”, emellett pedig hangsúlyosabbá, vagy legalábbis a közönség és a könyvszakma (főleg a kritika) számára láthatóbbá tenni a kiadó „imázsában” a szépirodalmi jelleget, mert magam is tapasztalom, hogy az olvasók egy része valóban csak zenei könyveinket ismeri. Ugyanakkor úgy látom, fokozatosan kialakul egy elég stabil törzsközönségünk, s mintha egyre többen érdeklődnének az általunk kiadott regények iránt is. Nem gondolom, hogy kiadói profilunk jelentős változtatásra szorulna, inkább a kommunikációt, a marketing-munkát kell javítanunk annak érdekében, hogy szépirodalmi kiadóként is igazán ismertek és sikeresek legyünk. Vannak klasszikus szerzőink is, de a modern, kortárs irodalom prioritást élvez. Ha a jelenlegi „általános gazdasági válság” nem húzza keresztül terveinket, akkor jövőre is sok újabb kortárs szerzőt fogunk megismertetni olvasóinkkal. Célunk az, hogy minél több „saját szerzőnk” legyen, akiket – mondjuk így – mi fedezünk fel a magyar közönség számára, de természetesen folytatjuk a szívünknek oly kedves zenei, illetve filmregény sorozatot is.

– A karácsonyi kínálatból melyik könyveket ajánlanád?

– Mindenekelőtt az új Bukowski-kötetet (A kezdő), a magyar nyelven most először megjelent két Huxley-regényt (Sziget; Majmok bombája), a Burgess-sorozat új kötetét, a szerző főművét (Földi hatalmak), a nálunk most bemutatkozó (bolgár-német) Ilija Trojanow regényét (Világok gyűjtője), a filmregényeket „en bloc” – és persze a most (végre – nagyon ráfért) átdolgozott fordításban kiadott újabb Vian-kötetet (Köpök a sírotokra).

– Vannak-e személyes kedvenceid köztük, és mik a megvalósulásra váró tervek?

Az első kérdésre a válasz nyilván nagyon szubjektív, és nem állítom, hogy az alább megnevezettek a legjobb vagy a legfontosabb könyveink, de ha személyes kedvencekről beszélünk, akkor: Charles Bukowski: A kezdő; John Kennedy Toole: A neonbiblia; William Wharton: Hírhozók.
Lehetőségeinket, s így terveinket is jelentős mértékben a jelenlegi – nem túl rózsás – gazdasági helyzet szabja meg. Gondolok itt elsősorban a vásárlóerő és a vásárlókedv várható csökkenésére. (Várja a fene!) Mivel azonban jó néhány, majd 2009-ben megjelenő könyvünk már félkész állapotban van, s ezeket mindenképpen kiadjuk, olvasóinknak nem kell attól tartaniuk, hogy cserben – vagyis olvasnivaló nélkül – hagyjuk őket. Jövőre is számos új szerzőt avatunk (a teljesség igénye nélkül: David Grossman, Andrew Sean Greer, Craig Clevenger, J.G. Ballard, Jonathan Safran Foer), megjelentetjük Salvador Dalí, Viviane Villamont és Chuck Palahniuk 1-1 újabb könyvét, s természetesen további kötetekkel gazdagítjuk most futó szerzői életműsorozatainkat.
A Cartaphilus Kiadó jelmondata így szól: „Olvass! Olvass! Olvass!”
És a megvalósítandó terv? Nos, ez a jelmondatunk bővített változata: „Olvass! Olvass! Olvass! – Cartaphilus-könyveket.”

Jánossy Lajos