jan 21
Beszélgetés Szász Zsolttal, a Cartaphilus Kiadó igazgatójával
KÖNYVJELZŐ, 2008, január, 50-54. oldal
Meglepődve tapasztaltam, hogy mostanában csaknem kizárólag Cartaphilus-könyveket olvastam, forgattam. Keith Richard-, Janis Joplin-, Frank Zappa-, Miles Davis-életrajzokat, Tom Wolfe- és Kerouac-köteteket, Monty Python-történeteket, Mircea Eliade-tanulmányokat, Hrabal-novellákat. Valamennyi kötet szép, igényes kiállítású. Jó kézbe venni őket. Könyvtáramban a helyük, mert csaknem valamennyi alapmű. Az elmúlt fél évszázad klasszikusai. Sikerei. Irodalomban, rockban, jazzben, filmben. Ahogy nézegetem a kiadó katalógusát, az előző évek kiadványaiból összejön egy alapkönyvtár. Egy modern könyvtár. Az érdem Szász Zsolté, a Cartaphilus egykori alapítójáé, tulajdonosáé, mostani igazgatójáé. Volt egy álma, amit sokunk örömére sikerült megvalósítania.
– 1991-ben elolvastam Hermann Hesse Demian című könyvét, és azt követően egyre inkább megérlelődött bennem a gondolat, hogy a továbbiakban könyvkiadással szeretnék foglalkozni. A könyvekkel már akkor is volt közelebbi kapcsolatom, mert kezdetben terjesztéssel foglalkoztam. Vaskazettákon árultam az aluljárókban, de amikor a kilencvenes évek elején eltávolították ezeket az árusító helyeket a belvárosból, a metróból, az utcákról, elkezdtem intenzívebben foglalkozni a könyvkiadással. Önerőből gründoltam a céget. Eleinte csak évente egy-két könyvet adtam ki, később aztán egyre többet, 2007-ben pedig már több mint ötvenet.
– Volt egy közismert könyvesboltja is a Kálvin téri aluljáróban, ami kedvelt helye volt a „könyves embereknek”.
– Már eladtam, mint ahogy 2006 óta a Cartaphilus is az Alexandra cégcsaládhoz tartozik. Matyi Dezsővel a mai Alexandra könyvbirodalom tulajdonosával tizenöt éve úgy ismerkedtem meg, hogy kizárólagos terjesztőt kerestem a könyveimre. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. A kilencvenes években azonban nagyon elszaporodtak a kiadók, hatalmas harc folyt a piacért, a kiadói jogokért. A könyvpiaci változások miatt az enyémhez hasonló kis kiadók helyzete megnehezült. Ezért Matyi óriási terheket vett le a vállamról, amikor átvette a céget, aminek én lettem az igazgatója. Mi nemcsak azonos helyzetből indultunk, de sok mindenről hasonlóképpen gondolkodunk. Azonnal érzékelte és helyeselte a Cartaphilus törekvéseit. Látta, hogy jó, fontos könyveket adunk ki, szívvel-lélekkel dolgozunk, ez az életünk, s ezt szimpatikusnak találta. A tematikát illetően semmibe nem szól bele, így továbbra is megvalósíthatom az álmaimat, de persze, fontos, hogy a kiadványok nyereségesek legyenek. Szerencsére ma már ezeknek a jó könyveknek is megvan az olvasórétege.
– Ismerősei szerint valóban a könyvek körül forog az élete, amiben feltehetőleg családi vonatkozások is szerepet játszanak.
– Erdélyi családból származom, Nagyváradon születtem, felmenőim között volt Szász Károly esztéta, drámaíró, műfordító, aki többek között Shakespeare-t és Molière-t fordított, egyik nagybátyám Szilágyi Domokos költő volt, a másik Szász Endre, a grafikus, festő. Nagyapámnak papír- és könyvesboltja volt Sepsiszentgyörgyön… Nem szoktam fényezni a családomat, de büszke vagyok rájuk, mint ahogy a kiadómra is. Én egyfajta misszióként tekintek a munkámra, s mivel megszállott ember vagyok, szívvel-lélekkel csinálom.
– Milyen profilú könyveket ad ki?
– Popkultúra, beatkultúra, szépirodalom, filmekhez kapcsolódó kult-könyvek, képregények. Elsősorban olyan szerzőket, könyveket, életműveket adunk ki, amelyek közel állnak hozzám.
– Hogyan került kapcsolatba ezzel a modern kultúrával?
– 1968-ban születtem, ezért nagy hatással volt rám a zene, az irodalom, a film terén mindaz, ami a huszadik század második felében született. Chuck Berry, Bob Dylan, Rolling Stones – ők számomra klasszikusok a rockban. Hasonlóképpen Miles Davis, Charlie Parker a jazzben. Az ő munkásságuk szerintem ma már megkérdőjelezhetetlen érték, hozzátartoznak az egyetemes kultúrához, ahogy a beatirodalom vagy a beatköltészet is. A fiam hat és fél éves, amikor viszem az oviba, már ő is rockot énekel. Ő is ezen a kultúrán nő fel. Ezért indítottunk el olyan sorozatokat, amelyekkel Magyarországon kiadói történelmet írunk.
– A „főcsapás” irányai?
– Vannak sikeres életműsorozataink (Hermann Hesse, Konrad Lorenz, George Orwell), kiadunk klasszikusokat (Friedrich Nietzsche, Samuel Beckett, E.T.A. Hoffman, Thomas Bernhard, Sylvia Plath), sikeresek a beatirodalom „sztárjai” (Jack Kerouac, Tom Wolfe, Antony Burgess, William Burroughs, Charles Bukowski, Ken Kesey), a kelet-európai kult-írók (Hrabal, Hašek) vagy kultfilmekhez kapcsolódó könyvek (Harcosok klubja, Chopper, Monty Python), a magyar szerzők közül megemlítem Kányádi Sándort, Weöres Sándort, Schäffer Erszébetet. A hazai könyvpiacon egyedülálló a Legendák élve vagy halva című sorozatunk, amelyben Frank Zappáról, Janis Joplinról, Lemmyről, Keith Richardsról, Jimi Hendrixről, Tom Waitsről, Jim Morrisonról vagy Eric Claptonról jelent meg életrajzi kötet. De hasonlóképpen igyekszünk bemutatni a jazz nagyságait – Miles Davis, John Coltrane – is. Ezek nem bulvárszövegek, hanem komoly művész-életrajzok, szakkönyvek. Úgy gondolom, hogy a zenén keresztül is nagyon sok mindent el lehet mondani egy korról, egy előadóról. Ezért szeretem például a magyarok közül a Kalákát, Hobót, Nyeső Marit vagy Palya Beát.
– Ez a választék egyértelműen azt jelzi, hogy a Cartaphilus a popkultúra klasszikusait kiemelt helyen igyekszik bemutatni az olvasóknak?
– Ez a célunk. Meg szeretnénk ismertetni a közönséggel az elmúlt fél évszázad irodalmi és zenei értékeit. Kerouacot, Ken Kesey-t, Bukowskyt és a többieket. Mivel az emberek egyre kevesebbet olvasnak, s bizonyos szempontból leragadtak a régebbi koroknál, én a populáris zenén, illetve a kultfilmeken keresztül próbálom felkelteni az érdeklődésüket. Szerintem a zene segítségével meg lehet szerettetni az irodalmat: József Attilát, Adyt, Weörest is, és ezért tartom fontosnak a Kaláka, Hobó, Sebő Ferenc vagy Palya Bea munkásságát. Én nem látok lényeges különbséget Paganini és Jimmy Page között. És számomra nincs éles határ Weöres Sándor, Mick Jagger, Diego Maradona és Ady között sem. Mindegyik zseniális „alkotó” a maga területén. A teljesítményük, a művészetük lenyűgöző, s valamennyien hatottak – igaz, ki-ki másképpen – az életemre, vagy más emberek életére. Tudom, hogy ez egy más értékrend, más szemlélet, mint amit megszoktunk, de megpróbálom elfogadtatni az olvasóközönséggel, bár ahhoz a feelinghez, hangvételhez, amit ezek a könyvek képviselnek még fordítót is elég nehéz találni nálunk.
– Vannak személyes kedvencei?
– A Rolling Stones és a Kaláka. A Rollingért a világ bármely szegletébe elmegyek. 12 éves koromban hallottam a Tattoo You lemezt, s azóta beteges Rolling Stones-rajongó vagyok. Az A Bigger Bang-turnét tizenhétszer láttam. Szerintem negyvenöt évig színpadon lenni már önmagában kivételes teljesítmény, de az, hogy ma is százezreket képesek megmozgatni a világ bármely táján, maga a csoda. Nekem a zenekar hitvallása is nagyon tetszik, mert egyenes, őszinte. Jagger mondta egy sajtótájékoztatón, hogy ők a hírnévért, a sikerért és a pénzért csinálják, amit csinálnak. Én is ezért csinálom. Aki ma mást mond, az szerintem nem mond igazat.
– Hogyan választja ki a megjelenő könyveket?
– Nézem a világhálót, figyelem az újdonságokat, a zenei könyveket, a képregény-sorozatokat, a filmeket, a közönség reakcióit, meghallgatom az ismerősök, a barátok véleményét. Ma már sokan megkeresnek, hogy dolgoznának velem, lefordítanák ezt vagy azt a könyvet. Mindent megnézek, elolvasok, s ha tetszik, akkor kiadom. Mondtam, megszállottan csinálom az egészet. Nekem nincs munkaidőm. A könyvkiadás az életem, ezek a könyvek a „gyerekeim”.
– Hányan dolgoznak a kiadóban?
– A stáb alig néhány emberből áll: a kiadót én irányítom, a főszerkesztő Kőrös László, a könyvek arculatát Bányász Éva grafikusművész álmodja meg, Szilágyi Ágnes pedig afféle mindenes. Többnyire külső munkatársakkal dolgozunk, akiknek többségével ismerősi, baráti viszonyban vagyok. Arra azonban nagy hangsúlyt helyezünk, hogy a legjobb szakembereket bízzuk meg a munkával, ezért mindig megkeresem a legjobb fordítókat, lektorokat, azokat akik meghatározó alakjai az adott témának.
– A Cartaphilus könyvei nagyon szépek, mívesek, jó kézbe venni őket, s a szöveget olvasva is nyilvánvaló, hogy itt valóban gondozzák a köteteket.
– Igen, nagyon ügyelünk arra, hogy ne csak a koncepció legyen jó, de a kivitelezésben is minőséget adjunk az olvasónak. Ezért nagyon precízek vagyunk. Igyekszünk mindent jól kitalálni, és aztán a munkafázisokat többször is ellenőrizzük. Lehetőség szerint én is aktívan részt veszek a könyv készítésének minden fázisában. A mostani beszélgetésünk előtt vettem kézbe újdonságainkat (Charles Bukowski: Tótumfaktum, John Fante: Kérdezd az út porát), s amíg vártam, nézegettem, szagolgattam, lapozgattam, babusgattam ezeket a köteteket, mert még mindig ugyanazt az izgalmat érzem egy-egy könyv megjelenésekor, mint a legelső alkalommal.
– Értékelik az olvasók ezt a fáradozást?
– Rengeteg visszajelzést kapunk, s így elmondhatom, hogy megtaláltuk a célközönségünket, s ma már olyan könyveket adunk ki, amelyekhez nem kell intenzív reklám. Igaz, a könyvek többsége kis példányszámban – 1500-2000 példányban – jelenik meg, de hatásuk ennél jóval szélesebb körű. Mi így próbálunk nyomot hagyni a világban.
– Hány könyvet adott ki eddig?
– Körülbelül összesen kétszázat, de 2008-ban – a tervek szerint – már több mint hetvenet szeretnénk megjelentetni. Kreatív alkat vagyok. Csak akkor érzem jól magam, ha pörögnek körülöttem a dolgok.
– Az utóbbi években a politika mintha megpróbálna rátelepülni a könyvkiadásra. Számos bestsellert politikusok „írtak”.
– Bár a kiadó profilja sokszínű, de ilyen könyvet nem adunk ki, mi elsősorban az értékeket tartjuk szem előtt, s így próbálunk üzleti sikert elérni. Folytatjuk a rock és a jazz kiemelkedő személyiségeinek életrajzi sorozatát: Jaco Pastorius, Charlie Parker, Sting, Freddie Mercury, a Pink Floyd, Muddy Waters, a Metallica, Johnny Rotten kötetei következnek. Karácsonyra jelent meg Stanley Booth Rolling Stones-könyve, ami számomra különösen kedves, mert a pasi sokáig együtt turnézott a zenekarral, és sok olyan részletet tud, amit senki más. Folytatjuk Bukowsky, Kesey, Vian, Kerouac, Fulghum, Wharton, Burgess, Palahniuk műveinek kiadását, de megjelentetjük egy másik kedvencem, Woody Allen több művét is.
– Ezek szerint a Gutenberg-galaxis kontra internet-galaxis vitában egyértelműen az előbbi mellett teszi le a voksát?
– Nem vitatva a fejlődést, én hiszek abban, hogy a nyomtatott könyvnek van jövője. Az igényes, szép, tartalmas könyvekre továbbra is szüksége van az embereknek. Ezért gondolom azt, hogy jó úton járunk.
Sebők János
