Mircea Eliadénak az 1960-as évek írásaiból válogatott gyűjteménye rendhagyó és hiánypótló mű. A kötet tanulmányainak mintegy fele a vallástörténeti és vallásfenomenológiai kutatások történetét, sikereit és kudarcait foglalja össze – úgy, ahogy azt a 20. század egyik legnagyobb hatású, meghatározó kutatója látja, belülről, szubjektíven, szuverén módon válogatva anyagában. Néhány konkrét téma elemzése révén ugyanakkor bepillantást nyerünk Eliade műhelyébe is, a vallástörténeti kutatások vonzó és izgalmas világába, a beavatás vagy a vallási messianizmus világába.
A kötet írásait egyesítő vezérfonal az a szerep, amit a vallástörténésznek kell játszania a modern, deszakralizált világban. Eliade szerint ugyanis az archaikus vallások elemzése nemcsak szaktudományos szempontból fontos. A modern kor embere, a filozófusok, a teológusok és az irodalomkritikusok számára egyaránt hasznos lehet egy másik, „vallásos világgal” való megismerkedés, hogy a kettő konfrontációjából valamiféle új humanizmus születhessen meg.
„A kötetben szereplő tanulmányokat nem a »specialistának«, hanem az »érdeklődő embernek« és az intelligens olvasónak írtam. Ezért is nem haboztam olyan példákat idézni, amelyeket a vallástörténész, az antropológus vagy az orientalista jól ismer (vagy legalábbis módja van ismerni), de amelyek a nem szakember olvasó számára feltehetően nem ismeretesek. Mindazonáltal remélem, hogy a modern Nyugat és az ismeretlen vagy kevésbé ismert jelentésvilágok találkozásából megszületik az, amit »új humanizmus«-nak nevezhetünk. E tanulmányokkal – a korábbi publikációimhoz hasonlóan – azt szándékozom hangsúlyozni, milyen kulturális szerepet játszhatna a vallástörténész egy deszakralizált társadalomban; továbbá a szent és a szent történelmi megnyilvánulásai szisztematikus hermeneutikájának kialakításához szeretnék hozzájárulni.”
újdonságok 
főoldal 
Kosár tartalma ››