„...a jógi szakaszosan oldódik el az élettől. Kezdetben életének a legkevésbé lényeges szokásait nyomja el, amilyen a kényelmesség, a szórakozottság, az idő hiábavaló fecsérlése, elmeerőinek szétszórtsága stb. Ezután megpróbálja egyesíteni legfontosabb életfunkcióit: légzését, tudatát. Légzésének szabályozása, ritmikussá tétele, egyetlen módra – a mély alvás alatti légzésre – való korlátozása az összes légzésfajta egyesítését jelenti...”
„Még a legelemibb jógagyakorlatoknak, az ászánáknak is hasonló a céljuk, hiszen aki valaha is eléri, hogy teste »teljességét« tudatosítja, s »egység«-ként érezze, annak ez csakis a hieratikus testtartások valamelyikének gyakorlásával sikerülhet. Az élet végsőkig vitt leegyszerűsítése, a nyugalom, a derű, a szilárd testhelyzet, az ütemes légzés, az egyetlen pontra való összpontosítás stb. mind ugyanazt a célt követik, nevezetesen a sokféleség és töredékesség fölszámolását, a visszatérést, reintegrációt, egyesítést, a teljessé tételt.
Ezzel el is mondtuk, hogy a profán emberi létből visszahúzódó jógi mennyire másféle, mennyivel mélyebb, igazabb – mert »ritmikus« életre talál; magára a kozmoszéra.”
Mircea Eliade |