Édesanya- és apatársaim, akik olyan szerencsések vagytok, hogy kis unokáitok körében tölthettek néhány mesés földi esztendőt, nektek különösen is ajánlom a legújabb égbőlpottyant meséskönyvet.
Döbrentey Ildikó, immár nagymamaként, derűs bölcsességgel mesél gyermekeinknek és unokáinknak. Meséi a születés-halál-élet örök körforgásába illeszkednek, mint az IDŐ kerekének megtartó küllői. A Picinke-történetek nyomán kedvünk támad elővenni a családi fotóalbumokat, hogy megismertessük unokáinkat dédikéikkel, ükikéikkel, szépikéikkel – családfájuk ág-bogaival, gyökereivel. A Holnembolt-mesék a susogó papírerdőtől, a polgári konyhameleg otthonias hangulatán keresztül, a királyi táncterem lovagias méltóságáig repítenek.
Az előző égbőlpottyant meséskönyvek képi világát gyermekrajzok inspirálták. E legújabb mesékhez az egyik elsők között rajzoló óvodásunk, az azóta felnőtté cseperedett Tücsök Pál álmodott és alkotott eredeti, senkiéhez sem hasonlítható illusztrációkat.
Gyönyörködjetek mesemondó-meselátó társaim, mesekínáló szeretettel:
„– Mi újság, varázskrokodil – szólította meg a krokodilt.
– Ne is kérdezd, Ábris királyfi! – válaszolta panaszosan a varázskrokodil, s elmesélte, hogyan járt a reggeli varázslattal. – Segíts rajtam, Ábris királyfi, szerezz nekem egy pöttyös csokornyakkendőt, mert elepedek! Jótett helyébe jót várj.
– Ha csak ez a baj, majd segít Ildikó nagymamám – mondta Ábris királyfi.”