„Enderby magasra lendítette az ülőkét, arra készülve, hogy majd a peremével telibe kapja Jack drótszőrű fejét, de rosszul számította ki a távolságot, és a csapás következtében az ülőke precízen keretbe foglalta Jack arcát, ami ettől úgy festett, mint valami váratlanul életre kelt portré, segg alakú rámában. Odakapott hozzá, megfeledkezve arról, hogy tovább csépelje Enderbyt, aki viszont szívósan kapaszkodott az ülőkébe, s rángatta lefelé, azon homályosan körvonalazott tervnek megfelelően, miszerint Jacket valahogy padlóra kell vinni, és ha már ott van, jól megtaposni.
– Te szemét! – lihegte Jack. – Ez egyáltalán nem vicces, hallod, te buzi!!!” |