A Los Angeles-i Charles Bukowksi – lecsúszott figurák megörökítője, „amerikai slumok koszorús költője”, a sokak szerint szerethető emberkerülő alkoholista – úgy látszik, csak érett regényíró korában jön rá, hogy Hollywood fénye talán csalóka kissé. Ha az olvasó ezt már régen gyanítja is, nem kell, hogy visszariadjon: akik kedvelik Bukowski brutálisan egyszerű stílusát, azok ezt a Hollywood című könyvben végtelen őszinteségével – s a szerzőtől szokatlan öniróniával – körítve élvezhetik. Úgy tetszhet, mintha a hollywoodi mozi- és pénzcsinálás világától viszolygó író maga is a gépezet részévé válna. Vagy mégsem?
„Ott ültünk, néztük a tévét, aztán kezdődött Johnny Carson műsora. Johnny jelent meg a képernyőn makulátlan öltözékben. (…) Belekezdett a monológjába, oldalról meg hallani lehetett Ed hamis kacaját. (…)
– És most mihez kezdesz? – kérdezte Sarah.
– Mármint?
– Úgy értem, most, hogy tényleg vége a filmnek.
– Vagy úgy.
– Szóval?
– Hát, vannak a lovak...
– A lovakon kívül.
– A francba, hát írok egy regényt arról, hogyan írtam meg a forgatókönyvet, és hogyan készült a film.
– Ja… szerintem menne a dolog.
– Szerintem is.
– És mi lesz a címe?
– Hollywood.
– Hollywood?
– Aha...”
Hát tessék, itt van. |
főoldal 
