Eredeti cím: Strange Fascination: David Bowie - The Definitive Story
Fordította: Vízi Katalin
Kategória: előkészületben,
Terjedelem: - oldal
Ár: - Ft
ISBN-szám: 978-963-266-139-1
Kiadás éve: 2010
Fülszöveg:
Bowie-ról lepereg minden kategorizálási szándék. Bármit is mondunk róla, azonnal érvek hadával igazolhatjuk az ellenkezőjét. Mainstream művész volt, akinek első, 1967-es albuma is biztos kézzel megformált, remek dalok sorát tartalmazza, mégsem lett igazán híres egészen 1972-es, Ziggy Stardust című lemezének megjelenéséig. Ami persze nem jelenti azt, hogy addig ne írt volna olyan remekműveket, mint a ›Changes‹ vagy a ›Man Who Sold the World‹.
Negyven éven keresztül volt közismert zenész, az „utca embere” viszont a ›Let’s Dance‹-en kívül alig tudja megnevezni még egy slágerét. Akár pop-előadónak is tarthatnánk, de nélküle aligha született volna meg a punk, a popzene legádázabb ellensége. Amúgy a punk születésének időpontjában ő egészen mással volt elfoglalva: egy philadelphiai stúdióban a feketék felségterületének számító soul-hangzás elsajátításán fáradozott.
Sokan kedvelik vele kapcsolatban az „átváltozó-művész” kifejezést, ám jobban járunk, ha megfigyeljük, miként formálta ő saját képére az egyes stílusokat. Például a kilencvenes években egyes lemezvásárlók örömmel ismerték fel a drum & bass stílusjegyeit az Earthling bizonyos trackjein, hogy aztán az évtized végére, a műfaj elfáradásának idején belássák: csakis Bowie melódiák iránti fogékonysága, olykor tudatosan a hatvanas évek dallamvilágát idéző merészsége alkotta meg a műfaj néhány klasszikusát.
Ami viszont bizonyos: a harmincöt év alatt huszonöt stúdióalbumot, és számos filmzenét megalkotó művészt mindenki más okból tartja megkerülhetetlennek, és ez a könyv szinte egyetlen szempontot sem hagy figyelmen kívül. Szociológusok serege bizonygatná például, hogy a „camp” attitűd merész felvállalása nélkül a nyugati társadalom ma nem az lenne, ami, és Bowie kiállása valóban számtalan rajongó számára adott bátorítást az átlagostól eltérő egyénisége felvállalásához. Ezen a vonalon haladva akár egy második könyv megírása is indokolt lett volna, viszont ez a biográfia szerencsésen ötvözi Bowie zenei fejlődésének ábrázolását a Bowie-personák társadalmi attitűdökre gyakorolt hatásának elemzésével.
Némi túlzással azt is állíthatnánk, hogy életútjának bemutatása az elmúlt fél évszázad zenei és társadalmi fejlődésének egyfajta értelmezése, ám – mint a vele kapcsolatos állítások többsége – ez is további kérdések sorát veti fel.
„Sokan ettől a Top of the Pops-fellépéstől datálják rajongásukat. Bowie alaposan kisminkelve jelent meg a képernyőn, haja sárgarépaszínben ragyogott, és egyszer csak egy hanyag, lágy mozdulattal, egyszersmind szeretetteljesen átkarolta a gitáros Mick Ronson széles vállát – ez azóta már történelem. […]
A suliban a srácok azt hajtogatták: »Te, láttad azt a faszit a tévében? Tiszta buzeráns, mi?« Én meg emlékszem, hogy magamban ezt gondoltam: »Kis pöcsök!« Merthogy ők Elton John-lemezeket vagy a Yestől a Yessongsot meg a többi szart vásárolták. Ettől kezdve sokkal menőbbnek éreztem magam.”
főoldal 
