Fülszöveg:
A gyakorlat azt mutatja, hogy a homoszexuálisok nagyobb részben kicsapongók, nem élnek monogám kapcsolatban, antiklerikálisok. Elenyésző a kivétel.
Sajnos ez így van. De ha valami nem jól működik, nem jelenti azt, hogy alapvetően hibás. A tevékenységében rossz nem azonos a létében rosszal. Megfelelő példáért csak a középkori Egyház túlkapásaihoz kell visszamennünk. Az Egyház akkor is szent volt, Krisztus Teste volt — csak kevés látszott ebből. A megtisztítás a Tridenti Zsinaton kezdődött, és az I., majd a II. Vatikáni Zsinaton keresztül napjainkig tart. A melegek elítélése helyett tegyük fel a kérdést: miért ilyen sötét a helyzet?
A homoszexuálisok Egyházban, társadalomban kialakult helyzetéről e könyv első oldalain beszéltünk. Az elszenvedett megkülönböztetések, üldöztetések, megalázások az égbe kiáltanak. A rejtőzködés, gerjesztett bűntudat idővel agressziót szül. A melegek idegen testként érzik magukat az Egyházban, s a kereszténységben legtöbbjük jobbára csak ordító, de már fogatlan oroszlánt lát.
Jézus mondott egy példabeszédet az elveszett bárányról. Ez nem úgy hangzott, hogy „ment mendegélt a kis barika, amíg vissza nem talált a nyájhoz”... A kegyelem eszközei az Egyház kezében vannak. Neki kell lépni a homoszexuálisok felé.
újdonságok 
főoldal 
Kosár tartalma ››