ALDOUS LEONARD HUXLEY (1894. július 26 - 1963. november 22.) angol író, költő, színpadi szerző, esszéista. Jeles értelmiségi család sarjaként látta meg a napvilágot a gazdag Surrey grófságbeli Goldaming városkában. Felmenői közt apai ágon ott találjuk nagyapját, a jeles evolúciós biológust, Thomas Henry Huxleyt, "Darwin buldogjá"-t, anyai ágon pedig Matthew Arnold, a Viktória-kor egyik legjelentősebb költő-esszéistáját, az édesanya nagybácsikáját, valamint az anyai nagynénit, a népszerű irónőt, Mrs Humphrey Wardot.
A kis Huxley még ebből a közegből is kitűnt tehetségével, és bár édesanyja, majd egyik bátyja korai, tragikus halála nem gyógyuló sebeket ütött lelkén, és az elit etoni középiskolában ösztöndíjasként folytatott tanulmányait súlyos szembántalmai miatt tizenhat évesen félbe kellett szakítania, 1913-ban megkezdhette egyetemi tanulmányait Oxfordban, ahol angol irodalom és nyelvészet szakon szerzett jeles diplomát. Még egyetemi tanulmányai alatt mutatták be a korabeli angol kulturális élet arisztokrata támogatójának, Lady Ottoline Morrellnek. E patrónusának Huxley olyan irodalmi kiválóságok ismeretségét köszönhette, mint a Morrell-család garsingtoni birtokán gyakran megforduló D. H. Lawrence, Virginia Woolf, T. S. Eliot vagy a befolyásos kiadó és esszéista, Middleton Murry.
Ez utóbbi barát érdeme, hogy Huxley a híres alma materben, Etonban megkezdett, de hamar zsákutcának bizonyult tanári pályát korán megszakítva sem maradt szerény, de biztos egzisztencia nélkül, mivel Murry szerkesztőként alkalmazta a patinás irodalmi folyóiratnál, a londoni Atheneumnál. Ennek az időszaknak, de kiváltképp a Morell-birtokon töltött nyaraknak állít emléket a Nyár a kastélyban (Crome Yellow, 1921, ford. Boldizsár I., 1943) című kulcsregény, melyben a garsingtoni kúria híres vendégeire ismerhetett a korabeli olvasó. A regény, majd az azt követő további két, kesernyésen szellemes társadalomszatíra, az Álszakáll (Antic Hay, 1923, Bálint Gy. fordításának első kiadásában Légnadrág és társai, 1936) és a Szerelem útjai (Those Barren Leaves, 1925, ford. Nagypál I., 1942) sikerének köszönhető anyagi függetlenség tette lehetővé, hogy a következő évtizedet Huxley belga felesége, Maria Nys társaságában európai utazásokkal töltse, melyek benyomásait háromkötetnyi esszé és egy útirajz dokumentálja.
Időközben megszületett az első igazán jelentős regény, a Pont és Ellenpont (Point Counter Point, 1928, ford. Berend M-né A végzet bábjátéka címen, későbbi kiadásokban P. Ep., Látó A., 1968) is, melynek elmélyülő társadalomkritikai és lélektani elemzéseivel, illetve az ellenpontozásos zenei kompozíciót a cselekmény egészének szervezésére kiterjesztő formájával Huxley feliratkozott a regényforma élvonalbeli megújítói sorába. Ennek az időszaknak terméke Huxley legismertebb műve, a Szép új világ (Brave New World, 1932, ford. Szinnai T., 1934, Szentmihályi Szabó P., 1982, Totth B., 2008) is. A világgazdasági válság előtti fellendülés fogyasztói hedonizmusát, a természettudomány eredményeivel visszaélni kész politika baljós tendenciáit és az értelmiségi elit felelőtlenségét kipellengérező fantasztikus szatírájában Huxley a képzeletbeli jövő rémképét festi meg az orosz Jevgenyij Zamjatyin megteremtette új műfaj, az ún. antiutópia eszközeivel. A háború előtti időszak jelentős műve még a lélektani realizmushoz visszatérő, de az ídősíkváltások technikájának köszönhetően mégiscsak újszerű A vak Sámson (Eyeless in Gaza, 1936, ford. Hevesi A., 1938) című regény.
Bár a Szép új világ sok tekintetben az amerikai életforma gúnyrajzának is tekinthető, Huxley 1937-ben az elkerülhetetlennek látszó világháború és a teljes vakság fenyegető réme elől a napsütötte Kaliforniában keresett menedéket, ahol utóbb egy Los Angeles közelében fekvő ranchon vásárolt magának és családjának szép új otthont. Néhány filmforgatókönyv és két nagyobb lélegzetű értekező-prózai írás (Célok és eszközök - Ends and Means, 1937, A látás művészete - The Art of Seeing, 1942, ford. Molnár E.), az amerikai kultúrára Huxley szerint jellemző beteges halálfélelem témáját feldolgozó regényfantázia, az És múlnak az évek (After Many a Summer Dies the Swan, 1939, ford. Nagypál I., 1941) valamint a rokon tematikájú, Huxley sötét humorát kidomborító És megáll az idő (Time Must Have a Stop, 1944, ford. Vas I., 1946) dokumentálják az író háború előtti és alatti munkásságát.
A világégés keltette iszonyat és egy még rettenetesebb katasztrófa bekövetkeztének előérzete nyer megfogalmazást a Majmok bombája (Ape and Essence, 1949, ford. Totth B., 2008) című poszt-nukleáris disztópiában, míg a Visszatérés a szép új világhoz (Brave New World Revisited, 1958, ford. Szűr-Szabó K., 2000) című nagyesszé az emberi szabadságot a tömegtársadalmakban fenyegető veszélyekre hívja fel a figyelmet. E sötét jóslatokkal Huxley - és talán az egész háború utáni angol irodalom - egyetlen pozitív utópiája, a Sziget (Island, 1962, ford. Vízi K., 2008) receptje áll szemben. E lélektani kalandregénybe oltott esszéregényben a szerző a nyugati és keleti filozófiák összhangján alapuló társadalmi kísérlet esélyeit latolgatja. Huxley utolsó befejezett műve a szerző fájdalmas emberi veszteségek (így szeretett első feleségének rákbetegsége és 1954-ben bekövetkezett halála vagy házának és minden ingóságának porig égése) és a boldogság átmeneti időszakai (Laura Archerával kötött, második házassága vagy európai utazásai) kísérte egyéni életének útkeresését tükröző írásműveinek záróköve is. Ezek közül legfontosabbak a keleti és a nyugati vallásbölcselet szintézisét megkísérlő tanulmány, Az örökkévaló filozófia (Perennial Philosophy, 1945), a meszkalin és az LSD megvilágosító hatásait a lehetséges veszélyekkel együtt bemutató Az érzékelés kapui (Doors of Perception, 1954) és a látomásos művészet lélektani alapjait kutató Menny és pokol (Heaven and Hell, 1956, ford. Az érzékelés kapui címen, az előzővel egy kötetben, Galamb Z. és Szántai Zs., 2001) című esszék.
Írói munkássága mellett Huxley a tudományos haladás, a béke és a humánum tettrekész követeként nemcsak előadásaival, televíziós és rádióbeli szerepléseivel, de gyakorlati cselekedeteivel (például zsidó származású gyermekek Amerikába menekítésével a háború alatt) is múlhatatlan érdemeket szerzett. 1963. november 22-én bekövetkezett halálának hírét szinte teljesen háttérben szorította a világ közvéleményét sokkoló híradás: ezen a napon lőtték le John Fitzgerald Kennedyt.
Az angolul is olvasó Huxley-rajongó számára érdekes tudnivalók sokaságával szolgál a legmegbízhatóbb Huxley-honlap, a Centre for Aldous Huxley Studies címén (ld. az ajánlott linkeknél).

A Cartaphilus Kiadó 2008-ban kezdte meg Huxley-sorozatát, mely hamarosan a Sziget, a Pont és ellenpont és a Majmok bombája című kötetekkel folytatódik.